Predesztinációs megközelítés, azaz milyen mértékben predesztinált egy-egy ország a közösségi források felszívására

A tanulmányban négy ország- Portugália, Spanyolország, Görögország és Irország - esetét vizsgáljuk a kétféle alap - az un. struktúrális alapok és a Kohéziós Alap - forrásaihoz való jutás (felszívás) szempontjából.

A négy ország vizsgálatát - a többi EU tagországgal szemben az indokolja, hogy a struktúrális alapok forrásainak jórésze, a Kohéziós Alap pedig teljes egészében e négy ország EU szintre történõ fejlesztését szolgálja.

A négy ország különbözik 1) a belépés dátuma és a befogadás motivációja, 2) a forrásokra való rászorultság mértéke és 3) a gazdaság abszolút számokban mért volumene alapján. Az EU források felszívását - egyebek mellett- e tényezõk is befolyásolják.

1) Belépés idõpontja

A csatlakozás idõpontja alapján Irország válik el élesen a három másiktól. Az 1973-ban belépett Irország jóval hosszabb felzárkózási idõre kapott lehetõséget, mint a többi három. E szempontból az 1981-ben belépett Görögország is kedvezõbb helyzetben van, mint Spanyolország és Portugália.

Az EK befogadás motivációja alapján alapvetõen Irország esete különbözik a másik hárométól. Görögország (1981) és Spanyolország illetve Portugália (1986) csatlakozása az akkori EK szempontjából ugyanis geopolitikai szempontból volt lényeges, míg Irország esetében a gazdaságnak a nagy-britanniaihoz fûzödõ szoros kapcsolata tette szükségessé (és logikussá) azt, hogy vele együtt Irország is tagja legyen a közösségnek.

Azzal, hogy Görögországot, Spanyolországot és Portugáliát az EK bevette a közösségbe nyilvánvaló gazdasági terhet is vállalt magára. Görögország a másik kettõnél kedvezõbb helyzetben volt, mível még nem kellett velük osztozkodni a forrásokon.

A helyzet kedvezõsége a csatlakozás idõpontja és a közösségi befogadás motivációja szempontjából (Annál kedvezõbbnek tekintjük egy ország helyzetét, minél korábban csatlakozott a közösséghez, az utóbbinál pedig a geopolitikai motivációt tekintjük a gazdaságinál kedvezõbbnek)

2) A források igénybevételének közösségi szinten eldöntött - az egy fõre jutó nemzeti termék mértékéhez kötött - feltétele

A forrásokra való rászorultság egyik mércéje a közösségi átlaghoz mért egy fõre jutó nemzeti termék. A kohéziós alap forrását eleve akkor veheti igénybe egy tagállam, ha egy fõre jutó bruttó nemzeti terméke az unióbeli átlag 90 százaléka alatt marad, a struktúrális alapok esetében ugyanez az érték 75 százalék.

Ebbõl a szempontból - a csatlakozás után másfél évtizeddel is - a legrászorultabb ország Görögország, ahol az egy fõre jutó GNP az EU átlagnak mindössze 66 százaléka.

Az egy fõre jutó GNP az EU átlag háromnegyedénél valamivel alacsonyabb Portugáliában, illetve ennek háromnegyede Spanyolországban. A legjobb helyzetben - a csatlakozás után negyed századdal - Irország van, egy fõre jutó GNP-je eléri az EU átlag csaknem 80 százalékát. (Com(97)302 Final (Brüsszel, 1997 június 23) adatai alapján).

Az EU átlaghoz mért egy fõre jutó GNP szerinti rászorultság mértéke

3) A gazdaság volumene és az ország népessége szerinti osztályozás

A bruttó hazai termék volumene szerint a legnagyobb Spanyolország (576 md USD), Portugália a második (84,2 md USD), Görögország (77,9 md USD) a harmadik, illetve Irország a legkisebb (51 md USD) gazdaság. (1992-es adatok).

A népesség szerint a sorrend egy kicsit más, itt Görögország megelõzi Portugáliát.

Adatok: Az Európai Unió és Magyarország, Európa Zsebkönyv, 1995, p.261

A gazdaság volúmene szerinti osztályozás (az elõzõ két szempont figyelembevételével)

(Magyarország a népessége szerint a közepesek - Portugália és Görögország közé tartozik, a GDP alapján azonban Irországgal kerülne egy kategóriába.)

Feltételezésünk, hogy az EK-EU források a közepes és kis országokba relative nagyobb mértékben csorognak, mint a nagy gazdaság esetében. Azaz a nagyságrendekkel nagyobb országok nem jutnak arányosan több közösségi forráshoz.

Tagállamonkénti részesedés a Struktúrális Alapokból az 1989-1993 és az 1994-1999-es idõszakra, millió ECU

Forrás: Európa számokban, Eurostat, Luxembourg 1996, p. 66-67 és 224

A négy országnak a Struktúrális alapokból juttatott összes forrás, millió ECU

A négy ország részesedése a Struktúrális alapokból, %

A legnagyobb gazdasággal rendelkezõ ország, Spanyolország bruttó hazai terméke kb. hétszerese, lakossága négyszerese a közepes nagyságú országok - Portugália és Görögország - megfelelõ mutatóinak. A Struktúrális Alapokból Spanyolország az 1989-1993-as periódusban nem sokkal nagyobb mértékben részesedett, mint Portugália és Görögország. Az 1994-1999-es periódusban Spanyolország részesedése nõ ugyan a forrásokból, de így is csak valamivel több, mint kétszer annyihoz jut, mint Portugália és Görögország.

EU-forrás predesztináció

A vizsgált kritériumok segítségével megpróbáljuk megállapítani, hogy a négy ország közül melyik mennyire predesztinált EU forrásokra?

(Szempontok magyarázata:

-Csatlakozás idõpontja: a korábban csatlakozottak helyzetét tekintettük

kedvezõbbnek

-Befogadás motivációja. a geopolitikai motivációt tekintettük kedvezõbbnek

-Rászorultság mértéke: minél alacsonyabb az egy fõre jutó GDP az EU átlaghoz képest, annál rászorultabb az adott ország az EU forrásokra (kedvezõ predesztináció)

- Gazdaság volumene: a közepes és kis gazdaság helyezete a kedvezõbb)

A csatlakozás idõpontja, a befogadás motivációja, az egy fõre jutó GDP szerinti rászorultság mértéke, a gazdaság volumene - azaz valamennyi általunk vizsgált kritérium - szerint az EU forrásra leginkább predesztinált ország - egyértelmûen - Görögország. Második helyen áll Portugália, csak a csatlakozás idõpontjában marad el Görögországtól.

A predesztináció szempontjából legutolsó helyen áll Spanyolország,

EU forrás-predesztinációs sorrend (csökkenõ mérték)

EU források felöli megközelítés

EU források jellemzõi

Az Európai Unióról szóló (maastrichti) egyezmény egyik legfontosabb célkitûzése a gazdasági és szociális kohézió. A hivatalos szándékok szerint is az igénybevehetõ EU pénzforrások döntõen e cél megvalósulását szolgálják.

EU alapok

Struktúrális Alapok

Megfelelés a céloknak és elveknek, amelyeken a struktúrális alapok tevékenysége alapul

A Struktúrális Alapok tevékenysége a következõ, egymást kiegészítõ célkitûzéseken alapul:

1. Az EU átlagos egy fõre jutó GDP-jének 75 százalékát el nem érõ, elmaradott régiók fejlesztése.

2. A tradicionális iparágak hanyatlásának kitett régiók gazdaságának struktúrális átalakítása.

3. A tartós és az ifjúsági munkanélküliség elleni fellépés.

4. Új technológiával kapcsolatban a munkavállalók átképzése.

5. Agrárágazat modernizálása és a vidék fejlesztése.

6. (Alacsony népsûrûségû) északi régiók támogatása.

A Struktúrális Alapok fõbb célkitûzései mennyire esnek egybe a vizsgált országok szükségleteivel?

Eurostat, Európa számokban1996, p. 68-69 alapján

A 2. célkitûzés részvételi kritériumai alapján sem Portugália, sem Irország, sem Görögország nem jöhet szóba. Portugáliában a munkanélküliségi ráta nem haladja meg az EU átlagot, Görögországban az ipari foglalkoztatottak aránya messze az EU átlag alatt marad és Irországban is alacsonyabb, mint az EU átlag.

A fenti kritériumok alapján leginkább Görögország, illetve Portugália a legalkalmasabb a Struktúrális alapok forrásainak igénybevételére, Spanyolország és Irország pedig részben.

Egy dolog azonban a lehetõség és és más dolog a lehetõséggel való élés. Ahhoz, hogy az a források igénybevételére alkalamsnak tartott országok ezzel a lehetõséggel élni is tudjanak egyéb EU feltételeket is teljesíteniük kell. Ilyen - lényeges feltétel - a partnerség elvének figyelembevétele és teljesítése, azaz az un. saját erõ elõállításának (anyagi teher viselésének) képessége, illetve a projektek elõkészítésének, végrehajtásának, további figyelemmel kísérésének képessége. Azaz a partnerség elve kiterjed a vonatkozó mûveletek a) elõkészítésére, b)finanszírozására, c) azok figyelemmel kisérésére és felmérésére.

Ez pedig az egyes országokkal szemben meghatározott anyagi-szellemi-intézményi követelményeket támaszt.

A vizsgált országok közül melyik felelt meg leginkább a struktúrális alapok igénybevételét szabályozó feltételeknek?

Kohéziós Alap

A Kohéziós Alaphoz azok az EU tagországok folyamodhatnak, amelyeknek a vásárlóerõ egységben mért GNP-je a közösségi átlag 90 százalékánál alacsonyabb. Az EU-ban jelenleg négy ilyen ország van:

Egy fõre jutó bruttó hazai termék (GNP) , EUR 15=100

A Kohéziós Alap hangsúlyozott stratégiai célja az EU tagállamok között a gazdasági és szociális kohézió létrehozása, s ezen belül

a) az EMU-ra történõ átmenet nehézségeinek leküzdésében (azaz a konvergencia-kritériumok teljesítésében,

b)elõsegítse szállítási-közlekedési infrastruktúrájuk és a környezetvédelem kiépítését, fejlesztését.

Az alap jelenleg érvényben lévõ szabályozása 1999-ig tart.

Az 1994-1996-os periódus értékelésérõl szóló bizottsági jelentés Com(97)302 Final (Brüsszel, 1997 június 23) kiemeli, hogy

1. a spanyol, portugál és görög költségvetés a bizottság által javasolt keretek közé került,

2. a közlekedési infrastruktúra és a környezetvédelem (a javasolt) fele-fele arányban részesedett az alap forrásaiból.

A közlekedési infrastruktúra esetében a forrásokat a Transzeurópai Közlekedési Hálózat kialakításához és fõleg a vasúti közlekedés fejlesztéséhez lehet igénybe venni, míg . a környezetvédelem területén az 1999-ig tartó idõszakban a Kohéziós Alap preferenciái: az ivóvíz ellátás, a szennyvízkezelés és a hulladék kezelés.

Kohéziós Alap: költségvetés

Millió ECU (1992-es áron)

Annual report of the Cohesion Fund 1996

Kohéziós Alap Szabályzat 1. melléklete határozza meg azt, hogy ebbõl az összegbõl a négy jogosult EU tagállam milyen mértékben részesedhet. Az országok úgymond forrás (tõke) abszorpciós képessége ilyen szempontból másodlagos. Elsõdleges az (EU Bizottság által szabályozott) abszorpciós lehetõség. Ez pedig elsõsorban az egyes tagállamok abszolút és relatív szükségleteitõl függ. Természetszerûen a legnagyobb volúmenû gazdaság kapja a legtöbb forrást (esetünkben Spanyolország), míg a nagyjából hasonló nagyságrend esetében a relatíve rászorultabb (elmaradottabb). (A kisországok között Irországban a legnagyobb az egy fõre jutó GNP, õ kaphatja a legkevesebb forrást a Kohéziós Alaptól). Az abszorpciós képesség valamint az egyes tagállamok alku képessége a "tól-ig"-nál lép életbe. A Kohéziós Alap Szabályzata ugyanis minimális és maximális keret értéket szabott meg mindegyik ország számára. Spanyolország esetében 6 százalékos "játékot" tesz lehetõvé a Kohéziós Alap szabályzata, Görögország és Portugália esetében négy százalékot és Iroszág esetében csupán három százalékot.

Abszorbciós lehetõség: a Kohéziós Alap forrásaiból való részesedés minimális és maximális értéke, százalékban és millió 1992- es ECU-ben, 1993-1999-as összesített értékre vonatkozóan

Abszorbciós képesség megnyilvánulásának tere: a Kohéziós Alap forrásaiból való részesedés minimális és maximális értékének különbsége, %

A Kohéziós Alap igénybevételénél figyelembe veendõ alapelvek:

* Részfinanszírozás (saját erõ),

* A környezetvédelmi projektek részfinanszírozásánál a "környezetet szennyezõ fizet" elv,

* Pozítív rövid és hosszú távú (pozitív) foglalkoztatási hatások (úgyis mint az Európai Bizottság egyik prioritása),

1996-tól szigorú feltétel a konvergencia kritériumok teljesítését szolgáló program meglétének elve (az egyszerûség kedvéért "principle of conditionality"-nek nevezik). Ha adott tagállam költségvetési deficitje túlságosan megugrana (azaz meghaladná az EU Bizottság által javasolt mértéket) , a Kohéziós Alap Szabályzatának 6. cikkelye szerint a már megszavazott projekt felfüggeszthetõ. Az adott alapelv megvalósulását évente kétszer vizsgálják meg: tavasszal az elõzõ évi deficitet, novemberben a várható tárgyévit. Az 1995-1996-os tapasztalatok azt mutatják, hogy az EU Bizottság ajánlását a Kohéziós Alap forrását igénybevevõ államok betartották. Egyedül Görögországban számítottak 1996-ra valamivel magasabb költségvetési hányra, mint amit a Bizottság ajánlott.

Költségvetési deficit a GDP százalékában, %

Forrás: Annual report of the Cohesion Fund 1996

A három ország közül a legproblematikusabb - ebbõl a szempontból - Görögország. Nemcsak azért, mert a görög költségvetési deficit GDP-hez viszonyított aránya messze a legnagyobb, hanem azért is, mert gondok vannak a Bizottság javaslatának megvalósításával (ami azért nem csoda, mert a három érintett ország közül neki kellene messze a legnagyobb dinamikával leépíteni a hiányt). Az EU Bizottság mindenesetre levélben figyelmeztette Görögországot, hogy ne lépje túl a Bizottság által javasolt keretet. Ugyanakkor, viszont ha azt nézzük, hogy melyik ország szorul rá leginkább a pénzügyi forrásokra (melyiknek legalacsonyabb a közösségi átlaghoz képest a GNP-je), akkor az éppen Görögország.

Spanyolország valós költségvetési deficitje 1995-ben jelentõsen meghaladta az EU Bizottság javaslatát. Mivel a valóságos adatok 1996 tavaszán (azaz a rendes tavaszi revízió idején) még nem álltak rendelkezésre, hanem ez a helyzet csak 1996 júniusában derült ki, továbbá az 1996-os elõrejelezések igen kedvezõek voltak a Bizottság nem függesztette fel a Kohéziós Alap forrásainak átutalását

A legalacsonyabbra Portugáliában sikerült leszorítani a költségvetési deficitet, mindkét évben meghaladva a Bizottság javaslatát.

A Kohéziós Alap mely célkitûzései esnek leginkább egybe a vizsgált országok (Portugália, Spanyolország, Görögország) szükségleteivel? (nem, kissé, közepesen, nagyon)

Milyen a célok és alapelvek megvalósulási foka a Kohéziós Alap forrásait igénybe vevõ országokban? (alacsony, közepes, magas)

Országok felöli megközelítés

Portugália

Portugália: EU pénzügyi átutalások (Struktúrális alapok+ PEDIP)

Források: OECD Economic Survey, Portugal, 1988/89, p. 56 és OECD Economic Survey Portugal, 1993 p. 20

A PEDIP 1988-ban lépett életbe, célja a portugál ipar fejlesztése és struktúrális átalakítása volt.

PEDIP, 1989-1992, speciális, a különbözõ EK forrásokat (ERDF, ESF, EIB) a portugáliai ipar fejlesztésére kanalizáló program költségvetése

Számítások: OECD Economic Surveys, Portugal, 1988/89, p. 56 és OECD Economic Survey Portugal, 1993 p. 20 alapján

Annak ellenére, hogy a portugál iparfejlesztés érdekében a PEDIP a legkülönbözõbb forrásokat igyekezett kanalizálni, a vizsgált idõszakban csak két esztendõben, 1989-ben és 1990-ben volt valamicskével több, mint az EK struktúrális alapjaiból származó források 10 százaléka. 1993-ban ennek már csupán alig valamivel több, mint egy százalékát tette ki az e programon keresztül áramló pénz.

Saját erõ

Az Európai Unióból Portugália számára átutalt forrásokból (bruttó transzfer) Portugáliának az unió felé transzferált összeget levonva kapjuk meg tulajdonképpen az unió nettó átutalásait Portugália számára.

Portugália nettó átutalásai az EK számára

Forrás: OECD Economic Survey, Portugal, 1988/89, p. 56

Forrás: OECD Economic Surveys, Portugal, 1993 p. 20

Az EU struktúrális és kohéziós alapjainak mûködésébõl, Görögország, Portugália, Spanyolország és Irország forrásfelszívásából Magyarország számára levonható tanulságok

A négy ország közül melyik mennyire predesztinált EU forrásokra?

Szempontok magyarázata:

-Csatlakozás idõpontja: a korábban csatlakozottak helyzetét tekintettük

kedvezõbbnek

-Befogadás motivációja. a geopolitikai motivációt tekintettük kedvezõbbnek

-Rászorultság mértéke: minél alacsonyabb az egy fõre jutó GDP az EU átlaghoz képest, annál rászorultabb az adott ország az EU forrásokra (kedvezõ predesztináció)

- Gazdaság volumene: a közepes és kis gazdaság helyezete a kedvezõbb

A csatlakozás idõpontja, a befogadás motivációja, az egy fõre jutó GDP szerinti rászorultság mértéke, a gazdaság volumene - azaz valamennyi általunk vizsgált kritérium - szerint a Struktúrális alapokra leginkább predesztinált ország Görögország. Második helyen áll Portugália, csak a csatlakozás idõpontjában marad el Görögországtól.

A Struktúrális alapok esetében tehát a predesztináció szempontjából legutolsó helyen áll Spanyolország,

A Struktúrális alapok prioritásai szempontjából való (teljes ill. részleges) alkalmasság

A Struktúrális alapok prioritásai szempontjából is Görögország, illetve Portugália a legalkalmasabb a Struktúrális alapok forrásainak igénybevételére, a másik két ország részben.

Forrás-predesztináció és a Struktúrális alapok prioritásai szempontjából való alkalmasság, csökkenõ mértékû sorrend

A Kohéziós Alap esetében viszont Spanyolország van a legkedvezõbb helyzetben olyan szempontból, hogy az igénybevehetõ forrásknál neki van a legnagyobb "játéktere" (6 százaléknyi a különbség a minimálisan és a maximálisan igénybevehetõ összeg között, s 3,5-szer nagyobb a forrás volumene, mint Portugália és Görögország és 7,4-szer nagyobb, mint Irország esetében. Ez utóbbi ország esetében a legkisebb a minimálisan és maximálisan igénybevehetõ forrás között (3 %).

Kohéziós Alap

Helyzet kedvezõsége az igénybevehetõ források abszolút és egymáshoz viszonyított mértéke és a minimális és maximális összeg közötti különbség (játéktér) lehetõsége alapján

Az eddigi tanulságok alapján lehetséges javaslatok

1. Gondolkozzunk fordítottan (a)! A regionalitásból és ne (a hagyományos) szektorialitásból induljunk ki a struktúrális átalakítás és fejlesztés során!

Az EU forrásait jól meghatározott célra adja. Ezeket a célokat kell figyelembe venni az EU források igénybevételéhez.

Az EU a tagországok rendelkezésére bocsátott transzfereket (a EAGGF-t kivéve) nem a kedvezõtlen konjunktúrális helyzet semlegesítésére, hanem a gazdasági szerkezet átalakításra szánja. A struktúrális és a kohéziós alap legfontosabb funkciója a regionális egyenlõtlenségek enyhítése, illetve a maastrichti szerzõdés egyik fõ célkitûzésének - a "gazdasági és szociális kohéziónak" - a teljesítése. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztési céloknak a regionalitásból, a regionális fejlõdésbõl, egy-egy régió integrálásából kell kindulniuk. Az EU transzferekhez való jutás érdekében ennek a mentalitásnak természetesen már a makroszintû gazdasági stratégiák kialakításánál meg kell jelennie. Igy, valószínûleg, a hagyományos iparpolitika, mezõgazdasági politika, fejlesztési stratégiák helyett érdemes lesz elsõsorban regionális politikákat és regionális fejlesztési terveket kidolgozni, s az egyes ágazatokra vonatkozó fejlesztési tervek, stratégiák ezen belül kaphatnának helyett. A korábbi reláció tehát megfordulna. Eddig a különbözõ minisztériumok kidolgozták saját - szektorukra vonatkozó-fejlesztési stratégiájukat. Ezek megvalósulásától várták egy-egy elmaradott régió felzárkózását. Most a regionális (területfejelsztési) terv és stratégia lenne az elsõdleges, megvalósítva a komplex értelemben vett fejlesztést.

A dél-európai országok (Portugália, Spanyolország, Görögország) integrálásánál döntõen geopolitikai okok játszottak szerepet. Ez azt jelenti, hogy sok tekintetben ezen országok struktúrális fejlettsége nem közelítette az unióbeli átlagot. Az uniós szinthez képest meglehetõsen elmaradott portugál ipar fejlesztésének elõsegítése végett született pl. PEDIP, a különbözõ EU forrásokat is kanalizáló program. A fenti állítást bizonyítja azonban az, hogy a PEDIP - legjobb éveiben is - a fejlesztésre rendelkezésre álló összes forrásnak legfeljebb alig több mint 10 százalékával rendelkezett.

2. Gondolkozzunk fordítottan (b)!

Mind a struktúrális alapok, mind a kohéziós alapok, stb. mûködése az EU által kidolgozott és deklarációkban megfogalmazott (nyilvánosságra hozott) elveken alapul. Ezen elveknek történõ megfelelés - a fenti országok példája alapján - elsõdleges fontosságú a források igénybevételéhez. Ehhez két dolog alapvetõ: 1) maguknak az elveknek az ismerete és tudatosítása, 2) a forrásokat igénybevevõ országnak nem a saját és eredeti elképzeléseihez kell kérni az adott forrásokat, hanem az adott forrásokhoz kell - az adott alapelveknek megfelelõen - kidolgozni az elképzeléseit. Ez persze bonyolultabb és több odafigyelést, ügyességet igényel mint ennek a fordítottja, és van benne valami olyasmi, hogy ne a kabáthoz keressük a gombot, hanem a gombhoz találjuk meg a kabátot (akkor nagyobb sikereket érhetünk el az EU-szintû források abszorbálásában).

3.Vegyük figyelembe a kívánt arányokat (preferenciákat) és a (kizáró) feltételeket is!

Nemcsak az elvek adottak, hanem az arányok is, sõt vannak abszolút feltételek is.

A Kohéziós alaphoz folyamodó országoknak nem árt figyelembe venni, hogy az arányokat és feltételeket illetõen a teljes periódusra (1993/94-1999) az Európai Bizottság hozza meg a döntést (egyetértésben az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal (ESC) és a Régiók Bizottságával (Committee of Regions). Ilyen adott arány pl. az, hogy:

* a forrásokat fele-fele arányban kell megosztani a közlekedési infrastruktúra fejelsztése és a környezetvédelem között,

**a közlekedési infrastruktúrán belül viszont a vasúti közlekedésnek kell a többinél nagyobb hangsúlyt kapnia.

***Kizáró feltétel viszont eleve az, ha az adott ország egy fõre jutó GNP-je meghaladja az EU tagországok átlagértékének 90 százalékát. A Kohéziós Alap Szabályzatának 282) cikkelye eleve kizárja annaka lehetõségét, hogy 1999-ig (azaz a szabályzat felülvizsgálatának idõpontjáig) a Görögországon, Portugálián, Spanyolországon és Irországon kivül más ország is részesedhessen az alap forrásaiból.

***Kizáró feltétel: az adott országok (Spanyolország, Portugália és Görögország) közlekedési (vasúti) infrastruktúrájuk fejlesztésére azonban hiába kérnek pénzt, ha az valamilyen módon (közvetlenül vagy közvetve) nem kapcsolódik a Transz-európai Közlekedési Hálózathoz (Trans-European Transport Network, TEN).

***Kizáró (adott projekt finanszírozásának felfüggesztésével járó) feltétel (1996-tól): a költségvetési deficit megugrása (a maastrichti konvergencia-kritériumokkal ellentétes mozgás)

Információ értékûek lehetnek a hazai tervezés számára is a Kohéziós Alapnak a környezetvédelem területén az 1999-ig tartó idõszak preferenciái. Ezek az ivóvíz ellátás, a szennyvízkezelés és a hulladék kezelés. A források igénybevételénél követelmény a részfinanszírozás és ehhez kapcsolódóan a "környezetszennyezõ fizet" elv figyelembe vétele.

4. Elsõdleges az EU szinten eldöntött abszorbciós lehetõség!

Ez az EU szintû alku (az eurobürokraták), az EU szinten kidolgozott szabályozások befolyásolásának fontosságát húzza alá.

Más kérdés, és csak ezután következik az, hogy az egyes országok hogyan tudnak élni a számukra kijelölt lehetõségekkel, azaz milyen a forrás (tõke) abszorbciós képességük. Az EU szintû döntés az egyes tagállamok abszolút és relatív szükségleteitõl függ. (A Kohéziós Alaptól a legtöbb forráshoz Spanyolország, a legkevesebbhez Irország juthat.). A Kohéziós Alap Szabályzata az egyes országok számára az alap forrásaiból való részesedésnél minimális és maximális keretértéket tesz lehetõvé. Az EU szinten meghatározott keret kihasználása viszont már az adott ország tõkeabszorbciós képességétõl is függ. (Megjegyezzük, hogy maga a "játéktér" is eltérõ volúmenû, Spanyolország esetében 6%, Görögország és Portugália esetében 4 % és Iroszág esetében 3 % az eltérés az 1993/1999-ben minimálisan és a maximálisan igénybevehetõ kohéziós alap forrás között.)

5. Személyi feltételek (a)

Amellett, hogy nem vonjuk kétségbe egy ország tõkeabszorbciós képességének fontosságát, a fentiek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy - a piaci tõkemozgással ellentétben - az, hogy mekkora és milyen európai uniós forráshoz juthat egy tagország, elsõsorban uniós szinten és uniós szabályozás keretében dõl el. Ez az EU-szintû alkuban résztvevõ tárgyalópartnerek felkészültségének, rátermettségének, ötletességének, személyes befolyásolóképességének ( sõt "varázsának") felértékelését jelenti.

6. Személyi feltételek (b)

Nemcsak az EU szintû tárgyalásokban résztvevõk miatt fontos a személyi kérdés. Kérdés, rendelkezésre állnak-e a struktúrális és kohéziós alapok igénybevételéhez az institucionális-személyi-jogi feltételek? Például megvannak-e a partnerség elve teljesítésének, a vonatkozó mûveletek a) elõkészítésének, b) finanszírozásában való részvételnek, c) a mûveletek figyelemmel kisérésének és felmérésének személyi, anyagi, jogi és intézményi feltételei?

Irodalomjegyzék

Annual report on the Cohesion Fund, Documents Com(97)302 Final (Brussels, 23.06.1997)

/Keretesbe:/